Általam szakmailagnagyra becsült Daniel Terhorst North állítja, hogy az agilis működés nem érti a tesztelést. Az állítja, hogy:

• az agilis működést fejlesztők dolgozták ki a saját munkájuk megsegítésére
• a tesztelést tartalmazza, de nem írja le
• a tesztelői szerepkörök hiányoznak, vagy hiányosan definiáltak

Valóban, hasonló tapasztalatokat szereztem én is. Jellemző szituáció, hogya vezetők meghozzák a nagy döntést, holnaptól álljuk át agilis működésre és minden szép lesz. Nyilván szükséges valamiféle coaching is a bevezetéshez, ehhez hívunk majd agilis coach superhero-t (félreértés ne essék ők valódi és jó szakemberek, de ők nem tesztelési szakértők).

Megvan a döntés, van már agilis coachunk is, így már nyugodtan nekivághatunk. Így indul az agilis működés bevezetése. Szerencsém volt végigkísérni több vállalat agils átállását tesztelési szemszögből.

Mi történik valójában?

Az első terület, ami szétesik, az a tesztelés:

A tesztelő szerepköre teljesen megváltozik, ezt senki nem mondja el nekik, hiszen a többiek is tanulják még az agilis működést:

• Jellemző, hogy a sprintes működésre kerül a hangsúly, a tesztelés meg integráltan folyik, azaz a sprint jó lesz, a produktum nagy eséllyel hiányosan tesztelt lesz, hiszen minden tesztelő csapatokhoz kerül
• A tesztelő nem tudja teljesíteni a felelősségét, hogy a tesztelés megfelelő legyen, mert ő csak a sprint feladatokkal foglalkozik. Figyelem, ez veszélyhelyzet, ilyenkor szokott megindulni az elvándorlás, ha nem figyelünk oda.

Mit tehetünk?

Az átállás során érdemes külön figyelmet fordítani arra, hogy a QA módszertan párhuzamosan fejlődjön az agilis módszertannal. Személyes véleményem, hogy szükség van Agile QA szakértőre, aki át tudja segíteni a tesztelést az átállás nehéz időszakán. Ilyen szakemberrel még sajnos kevéssel találkoztam, pedig szerintem meglenne rá az igény.